Ágoston Ferenc fejére korona került!
Parádés tenisz a Reneszánsz Kupán.
Néhány hasonszőrű amatőr társammal ülünk a háló előtti padokon, elmélyülten bámuljuk a döntőt játszó fiúk szemet gyönyörködtető játékát, mikor megszólal mellettem egyik teniszbarátom: „ Ezért a látványért akár belépő díjat is lehetne kérni.” – mosolyogtunk a szellemes megjegyzésen, ami valljuk be, nem is áll messze a valóságtól.- már ami a fiúk pazar játékát illeti.
Reneszánsz hétvégénk volt tehát megint, ráadásul nem is akármilyen. Nyitott versenyt hirdettünk, mondván, jöjjön aminek jönnie kell, verjenek el bennünket rendesen, de akkor is látni szeretnénk őket. Nagy örömünkre nem hideg zuhany jött, hanem jobbnál-jobb teniszezők. Benevezett Ágoston Ferin kívül Gödry Botond, Nicolas Dvorak, Pató Balázs, mint a magyar TOP 50 jeles képviselői, de eljött rajtuk kívül a 16-os korosztály ismert ikerpárja, a Taskovics duó, valamint a versenyünket másodízben megtisztelő –rendkívül tehetséges és kiválóan felkészített- Morvai csapat is. Utóbbiak mellett megint nem lehet szó nélkül elmenni. A mindössze 12-14 éves fiúk felnőtteket megszégyenítő profizmussal küzdöttek. Fizikai erejük korlátokat szabott eredményességüket illetően, de ahol esélyük volt, ott mindig hozták a meccseket. Az amatőr indulók, -szégyen, vagy nem szégyen- de játékukat nézve többet tanulhattak tőlük, mint a netes „tenisz taktika” fejezetekből. Tanulmányt lehetett volna írni arról, hogy adott szituációban az esetek kb. 95 %-ában, mindig a legoptimálisabb megoldást alkalmazták. Ha abból a beképzelt feltételezésből indulok ki, hogy ez a verseny mindenkinek használ, akkor gyorsan hozzá kell tennem, legtöbbet talán az amatőröknek. Igaz, többször kapnak csinos zakót, mint azt szeretnék, de technika és taktika elsajátításra kevés jobb terep kínálkozik annál, mint amikor ilyen jól felkészített profi csapattal találja szemben magát a „teniszemberfia”.
(Hosszas bevezetőm után pihentetésül egy jó tanács tenisz verseny szervezőknek: Soha, de soha ne főzzetek túl finom bogrács ételt, mert a végén úgy jártok, hogy nektek nem marad! J)
Bölcselkedés után nézzük a konkrét verseny ismertetőt: Öt darab négy fős csoportban indult a játék, ahonnan az első helyezettek és három legjobb második jutott a nyolcas táblára.
Már a csoport mérkőzések során is kirajzolódott, hogy ma az amatőr versenyek jellemzői csak nyomokban fedezhetők fel. Mikor a képzett amatőrök egy profival állnak szemben, valahogy ők is rádobnak egy lapáttal és jobban teljesítenek, mint általában. Ezt láttuk pl. Urbán Attila játékán, aki precíz és kifejezetten intelligens tenisszel állt helyt ebben az erős tizen-huszonéves profi mezőnyben. Igazán sajnáljuk, hogy negyeddöntős meccsét sérülés miatt nem játszhatta le. Bravo Attila!
A nyolc legjobb már F1-es miliőben érezhette magát a nézőkkel együtt. A negyeddöntők ugyan megint papírformát hoztak, de akik ott voltak, megtapasztalhatták, hogy senki nem kapott ajándékba labdamenetet. Minden poénért kemény küzdelem folyt, és mint lenni szokott, a hajszálnyi tudásbeli különbség is győzelmet ért.
Ismét tiszteljük meg a nyolc legjobbat névszerint: Ágoston Ferenc, Gödry Botond, Taskovics Gellért, Pfliegel Ádám, Pató Balázs, Simon Mátyás, Makk Péter, Nicolas Dvorak.(…és Persze Urbán Attila, aki feladta és helyére más került!)
A döntőbe jutásért a legutóbb atom teniszt bemutató Gödry Botond nem találta egyébként kiváló játékát és rapid gyorsasággal maradt alul Ágoston Ferenccel szemben. A másik ágon nagy küzdelemben, pazar játékkal Nicolas Dvorak gyűrte le a rendkívül agresszív és modern teniszt játszó Pató Balázst.
A döntőben a tenisz minden szépségét bemutatták a résztvevők. Hosszú labda meneteket, öldöklő küzdelmet láthattunk. A cseh-német fiú, Nicolas, kemény támadó ütésekkel próbálta felőrölni a térfél másik oldalán vitézkedő Ágoston Ferit.
A vége persze tudjátok mi lett?! Hát persze… a Ferenc…Ferenc behúzta megint, mint általában. Mert a tenisz egyszerű játék. Közhely szerű, de igaz, hogy eggyel többször kell átütni a labdát az ellenfélnél. Ágoston Feri ebben nagyon jó. Ebben? Ebben is… Láttátok a csuklóját? Mindegy, hogy fonák, vagy tenyeres, mindig villám-csukló zárja a mozdulatot, a labda pedig olyan következetességgel csapódik be az ellenfél vonal előtti területére, mintha Bill Gatesék írtak volna rá a gépi programot.
Na jól van Ferenc, Nikolas, Botond, Balázs, és így tovább…, köszönjük a parádét, de máris kérünk benneteket, hogy máskor is segítsetek megtalálni az amatőr teniszezők igaz utját. Minden hónapban várunk Titeket és a többi profit a nyitott versenyünkre!
Minden kedves résztvevőnek köszönjük, hogy jelenlétével emelte a reneszánsz nap és a teniszpartner.hu fényét!
Nevezés és információ: www.reneszanszkupa.hu